Adventi időszak Karácsony Januári jeles napok Farsang Februári jeles napok

Főoldal

 

A farsang
A farsang hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. Farsang a tavaszvárás pogánykori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszaka. Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. A városi polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át (erre utal az elnevezés is az olasz "carneval" helyett), míg az arisztokrácia körében az itáliai és francia szokások terjedtek inkább el. De fellelhetők pogány germán vagy éppen ókori görög, római motívumok is.
Maga a szó német eredetű, "faseln" jelentése fecsegni.
Ebben az időszakában már az ókori Rómában is rendeztek álarcos felvonulásokat, zenés táncmulatságokat, úgynevezett Saturnalia ünnepet, a téltemetés-tavaszvárás jegyében. A mulatságok egy álló hétig tartottak, a szegényeket megvendégelték, a családtagok ajándékokat adtak egymásnak. Ilyenkor rendezték a kedvelt gladiátor viadalokat is. Latin nyelvterületen a 'carneval' szó a farsang megfelelője, jelentése a hús elhagyása. Más magyarázatok szerint azt a díszes szekeret nevezték carrus navalisnak, amelyet egykoron vidám, álarcos menet tolt végig Róma utcáin, innen a karnevál elnevezés.

 

 

Maszkos alakoskodások
Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög művének tartotta és üldözte is. Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1502-ben született prédikációjában a következőképp ír: " Ó jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulatsággal, fajtalan énekekkel dicsőitenek megvetvén a Krisztust."
Dacára az egyházi tiltakozásnak, a farsang időszakának megünneplését nem tudták visszaszorítani. Annak ősi, pogány gyökerei, melyek szoros kapcsolatban állnak a termékenység, bőség varázslással, a tél elmúlta felett érzett örömmel,a
tavasz beköszöntét siettetni szándékozó rítusokkal erősen éltek a nép hagyományaiban.

Farsang ünnepéhez kötődik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása. A különféle maszkos alakoskodásokból nőttek aztán ki a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg. Ilyenek voltak a cigány, a betyár, a koldus, a vándorárus, a menyasszony, vőlegény. Kedvelt volt a férfi-női szerep- és ruhacsere. Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is, gyakran feltűnik a játékokban a kecske, a ló, a medve.
Már a XVI. századtól vannak adataink az egyik legnépszerűbb alakoskodó játékról, az ún. Cibere vajda - Konc király párviadaláról. Az egyik szereplő a böjti ételeket (cibere), a másik a húsételt személyesíti meg, az ő viszálykodásukról szól a játék.
A legismertebb alakoskodó szokás magyar nyelvterületen a
mohácsi busójárás. A délszláv erdetű
sokácok faálarcos felvonulásairól már a XIX. századból vannak feljegyzések, bár ezek általában a vigadalom botrányos részleteit emelik ki. Mivel az álarcok a szereplőknek inkognitót biztosítottak, viszonylag gyakran került sor verekedésre, nők molesztálására, ami ellen a felháborodott közvélemény a hatóságok segítségét követelte. A XX. század folyamán aztán ezt az izgalmas ünnepet sikerült mederbe terelni, és ekkor terjedt el a busójárás elnevezés is, a sokácok ezt a farsangot záró eseményt Poklada 'átöltözés, átváltozás' néven említik.


Busómaszkok-Néprajzi Múzeum anyaga



Falufeljáró menet
Gyakorlatilag a nagyobb falvakban tartott álarcos, jelmezes felvonulások, melyeket legtöbbször a farsang utolsó napjaiban, azaz farsang farkán rendeztek. A menetben ott haladtak a tipikus figurák (cigány, koldus, betyár, vándorkereskedő, borbély...), időnként megálltak és rögtönzött tréfás jeleneteket adtak elő. Gyakran szerepelt a menetben egy álmenyasszony illetve álvőlegény is, és különösen, ha abban az időben nem tartottak valódi lakodalmat a faluban, tréfás esküvőt rendeztek nekik. Hogy a móka még nagyobb legyen, gyakorta a férfi-női szerepeket felcserélték, vagy a női szerepeket is férfiak alakították. A felvonulókat általában muzsikusok is kísérték.
A Felvidéken szlovák mintára terjedt el az ún. bakkuszjárás (Bacchus római boristen nevéből), melynek során kecskebőrbe bújt álarcos alakok ijesztgették a lányokat, megtréfálták a falubelieket.
Egyes vidékeken népszerűek voltak az
álbírósági- tárgyalások, melyeken a vádlottakat bábuk helyettesítették, vagy éppenséggel állatokat ítéltek el. Természetesen ezek tréfás szokások voltak, nem pedig kegyetlenkedések.
Gyakori volt a téltemetés vagy farsangtemetés dramatikus megjelenítése is. A telet általában
szalmabáb személyesítette meg, de lehetett csúf öregasszonyt ábrázoló rongybábu is. Ezeket aztán általában elégették, vagy betemették a hóba.




Bálok, táncmulatságok
A karácsonyi időszak elmúltával, a mezőgazdasági munkák megkezdése előtt, a telet záró időszakban sokfelé rendeztek bálokat, táncmulatságokat a falvakban, illetve a nagypolgárság és az arisztokrácia a városokban. Vidéken általában a kocsma vagy a fonó volt a színtere ezeknek az eseményeknek. A különféle szakmák, céhek báljai mellett megtalálhatók az asszonyok, sőt a gyermekek báljai is. Népszerűek voltak a batyusbálok, ezekre a résztvevők vitték az ételeket, jellemzően kalácsot, süteményt és általában baromfihúsból készült fogásokat. A farsangi báloknak mind a paraszti életben, mind pedig a városi nagypolgárság körében komoly hagyományai voltak. Magyarázata ennek, hogy az eladó lányokat illetve a házasulandó fiatalembereket ezeken az eseményeken vezették be úgymond a társaságba, tehát a párválasztásban, társasági életben volt fontos szerepük. A legtöbb lakodalmat is ebben az időszakban tartották faluhelyen.



Farsangi köszöntők
Adománygyűjtő szokás, általában a gyermekek, ritkábban a fiatal férfiak vagy házas emberek jártak házról-házra. A szokásról már a XVII. századból rendelkezünk feljegyzésekkel. Néhol a tanító vagy a falusi pap jövedelmét egészítette ki az adomány. A köszöntők jókívánságokat mondanak a háziaknak, cserébe szalonnát, tojást, zsírt kaptak.





A farsang más népeknél
Velencében már István napján (december 26.), Spanyolországban pedig Sebestyén-napkor (január 20.) kezdődik a farsang. Rómában csakis a hamvazó szerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak illetve karneválnak.
A farsang hazája Itália, a római birodalom Saturnália ünnepei. Ma a leghíresebb a Velencei karnevál, misztikus maszkjaival idegenforgalmi látványosság.

 
Alakok a világhírű velencei karneválról


Belgiumban a Gille-ek vonulnak fel

Párizsban a boeuf gras-t (kövér ökör) álarcosok vezetik körül a városban, s ezzel fejezik be a farsang ünnepét.

 
A "kövér ökör" Párizs utcáin
 
Farsang Párizsban


Németországbana maskarás bálok közül kiemelkedik a farsangi időszak utolsó keddjén rendezett ún. Narrenfest, azaz bolondok keddje. Szintén német nyelvterületen dívó szokás a Weibermühle (csodamalom). A történet szerint a fiatal férfi csúf öregasszonyt vesz feleségül, a molnár kellő jutalom ellenében fiatal lánnyá "őrli vissza" az öregasszonyt.


Weibermühle, a csodamalom


Öregasszony maszk

Manapság a leghíresebb a riói karnevál, mely hatalmas díszes felvonulás feldíszített kocsikkal, melyeken a szambaiskolák képviselői ropják a táncot.


Riói karnevál